Báró gyarmati és kékkői Balassi Bálint (eredetileg Balassa vagy Balássa, Balázsa; Zólyom, 1554. október 20. –Esztergom–Szentkirály, 1594. május 30.) magyar költő, törökverő nemes. A magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja. A magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa.
Költészete
Szerelmi költészete
Jelentősége: ő szervezte először ciklusba szerelmes verseit. Balassit a magyar szerelmi költészet megteremtőjeként tisztelhetjük. Verseiben érzékelhető a reneszánszember öntudata, a szerelmet az emberi értékek csúcsának tekinti. Sok szerelmi költeménye fordítás, művein érezhetjük az itáliai reneszánsz s főleg Petrarca hatását. A tőle fennmaradt versek közül a legtöbb vers szerelmi témájú.
Balassi szerelmi költészetének gyökerei a lovagi költészetig, trubadúrlíráig nyúlnak vissza – a hölgy eszményítése, udvarias hangja, távolságtartó attitűdje miatt. Helyet kapnak benne a virágénekek kedvelt virágmetaforái (rózsám, violám). A női test szépségének kiemelésében, finom hangú erotikus célzásokban pedig ugyancsak a petrarkizmus hatása észlelhető.
Vitézi versek
A közhiedelemmel ellentétben Balassinak csupán egyetlen "katona verse" van, ez az Egy katonaének. A magyar irodalomban tőle olvashatjuk először az „édes hazám” szókapcsolatot a Búcsút mond hazájának, barátainak és mindenkinek akit szeretett című költeményében.
- Egy katonaének: in laudem confiniorum – A végek dicséretére (Balassa-kódex 61. vers) a költő legismertebb verse 1589-ben, lengyelországi bujdosása idején keletkezett. Témája: a költőt megrohanják az emlékek, a végvári élet szépségeire emlékezik. Műfaja: életkép. Szerkezeti újítása a mellé- és fölérendeltség, szimmetria, harmónia megjelenése a reneszánszra utal. Arányos, hárompillérű kompozícióját Varjas Béla mutatta ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése