olvasóinknak
A Szellemi Honvédelem a Magyar Nemzet vasárnapi rovata volt, a szerkesztőség Szabó Zoltán vezetésével indította el akkor, amikor 1938-ban Hegyeshalomnál megjelent a 70 milliós nemzetiszocialista német birodalom. Amikor harsány „félműveltek és karrieristák, filléres hazaárulók magyarázzák a szegény és elhagyott magyarnak” a nemzeti történelemmel szemben az importált koreszmét. Ekkor hirdeti meg a lélekben és javakban megfogyatkozott magyar nép nemzetté nevelését magyar eszközökkel a lap.
Kedves Olvasóink!
Jelenünket a múltban építettük fel, jövőnket most teremtjük!
De tegyük most félre a jövő társadalomképét és mai feladatokkal foglalkozzunk.
A nemzetnevelés mellé egy új, bizonytalan, gyakorta kétes értékű
feladat , a nemzeti hangulatkeltés feladata lépett-hatalmas és
félelmetes eszközökkel.
A magyar, befogadó alkat lévén, szélesre tárja kapuit....lelki és
szellemi értékekben nem éppen gyarapodó világunk a "propagandának"
vására lett.
Aktuális bajunk ma, hogy a tapasztalatlan "értékváltók" nem tudnak a
szögről leakasztani mondjuk húszezer igazán független, demokrata
újságírót, hogy a kompromittálódott, szolgalelkű zsurnalisztákat
leváltsa.
Nekünk, nem az a dolgunk, hogy itt, a politika jelszavait mondjuk ki.
A mi feladatunk:szolgálat és írás.
Az újságíró, a magyar sorskérdések reprezentánsa kell, hogy
legyen- népi mondanivalóval a nemzet felé, nemzeti mondanivalóval a
világ felé.
Itt, a szakma messzebbre tekintő vezetőire, szellemi elitjeire gondolok.
Szomorúsággal kell kifejtenem, hogy Magyarország azok közé az országok
közé tartozik, ahol a közíróknak olyan feladatokat kell vállalniuk
mindenesként,amelyeket szerencsésebb országokban a sajtón és az
irodalmon kívüli intézmények töltenek be. Bizonyos fokig,
megtiszteltetés és külön rang a közírók számára, hogy az olvasó tőlük
vár eligazítást majdnem mindenben.
A publicista kell, hogy megtestesítse azokat az intézményeket, amelyek
nincsenek itt, és nem szolgálják a nép érdekeit, azokét, akik az
ország számláját fizetik.
Aztán , ott a becsület, amelyre jobban kell vigyáznia, mint bármelyik
politikusnak.
De mindez, természetesen sok tekintetben el is torzítja az újságíró
pályáját -aránytalanul felfokozza közéleti jelentőségét.
Ám ettől az embertől a hazában elvárnak bizonyos magatartást."Le kell
tenni a lapot, meg kell írni dolgokat, amiket esetleg nem lehet
megírni mindenütt.
A nemzeti összefogás korparancs! Az igényt és a célt fenn kell
tartani, noha tudjuk, most nagy a tét!
Most, a magyarságról van szó, az egészről, az esszenciáról, a
lélekről, az "anima naturaliter hungaricáról......"
Akkor tehát, mi más lehet a közírói feladat, mint a "Szellemi honvédelem"?
"A mi reménykedésünk, aggódásunk arról szól, hogy tud e a nemzet
alkalmazkodni az "Uniós rendhez", s szeretnénk arra erőt gyűjteni,
hogy azt úgy szabhassuk magunkra, hogy élni tudjunk benne".
Egy olyan politikai és szellemi elit képe lebeg a szemem előtt, amely
európai látókörű, de érdeklődéssel fordul a tömegek felé. Nem veti
el, nem becsüli le, nem tartja elavultnak a nép kultúrájának kincseit
és az évszázados hagyományokat.
Az önnön értékek tisztelete és védelme nagyon is összhangba hozható az
egyetemes emberiség szellemi, művészi teljesítményeinek
megbecsülésével és a kor színvonalához való felzárkózással.
Szabó Piroska
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése